Értékelések elemzése

Ez az elemzés a példákkal kapcsolatos értékelésre, valamint a feladat társak általi értékelési szakaszában végzett értékelésre irányul. Célja, hogy az adott tanári és tanulói értékeléshalmazból kiválassza a jobb értékeléseket. Ezeket a "jó" értékeléseket használja a végső pontszám kiszámításánál.

Az elemzést akkor célszerű elvégezni, amikor tanári értékelések állnak rendelkezésre. Ezeket az értékeléseket viszonyítási alapként használhatja a tanulói értékelések megítélése során. A tanárnak nem szükséges minden példát és minden leadott munkát értékelni, ugyanakkor az elemzés jobban tájékoztat, ha több tanári értékelése van, mint amennyi az egyes tanulók által végzett értékelések átlagos mennyisége. Minél több értékelést készít a tanár, annál biztosabb lehet az elemzés eredményét illetően.

Az elemzésre rendszerint több alkalommal kerül sor, ilyenkor általában egy vagy több opció megváltozik. Az elemzés mikéntje a lap tetején megjelenő három opcióval szabályozható.

  1. A tanári értékelés betöltésével állítja be az adott tanár értékeléseinek a tanulók értékeléseivel szembeni súlyozását a hibaelemzési szakaszban. Ha a tanár a leadott munkával kapcsolatos saját pontozási stratégiáját a tanulók pontozása elé kívánja rangsorolni, akkor a hibatáblázatban a tanárnak kell a legkisebb átlagos hibával szereplő értékelést végzőnek lennie. Ha a tanár nem az első helyen szerepel, akkor a tanári értékelés betöltése mindaddig növelendő, amíg a tanár a legkisebb átlagos hibaszámmal nem rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a tanári értékelés fog dominálni és a tanárhoz hasonlóan pontozó tanulók úgyszintén a hibatáblázat felső részén jelennek majd meg. A táblázat alsó részén megjelenő tanulók pontozása nem felel meg a tanár értékelésének (sem a táblázat tetején lévő tanulókénak). Minél több tanári értékelés áll rendelkezésre, annál valószínűbb, hogy ezt az opciót nem kell igénybe venni a tanárnak a táblázat tetejére juttatásához. Ne feledje, hogy ez az opció nem rendel súlyozást a tanári értékeléshez, ha az szerepel a végső pontszám kiszámításában. Abban a számításban a tanári értékelésnek a tanulói értékelésekkel azonos lesz a súlya. Így például ha egy tanuló leadott munkáját a tanár 41%-ra értékeli, társai pedig 45% - 55%-ra, akkor a konkrét leadott munka végső pontszáma (41% + 45% + 55%) / 3, azaz 47% lesz.
  2. Az értékelési pontszám súlyozása a végső pontszám kiszámításakor használatos. A tanulói "pontozási teljesítmény" kiszámításához egyszerű képlet használatos. Ez a tanulók "jó" értékelésének az aránya a számukra rendelkezésre álló értékelések maximális számához viszonyítva. Így például ha az a feladat, hogy a tanulók 3 értékelést készítsenek a példaként leadott munkáról és 5 csoporttársi értékelést, az adott tanuló pedig 7 értékelést készít, és ebből 1 kimarad az elemzésből (lásd alább), akkor a pontozási teljesítménye (7 - 1)/8, azaz 75% lesz. A feladat végső pontszáma ezen pontozási teljesítmény és a leadott munkájukra adott pontszám (vagy több leadott munka esetén a legjobb pontszám) súlyozott kombinációja. A leadott munka pontszáma mindig 1-es súllyal szerepel. Így ha ezt az opciót, mondjuk, 0,5-re állítja, akkor a két pontszám 0,5:1 arányban, vagy a pontozási teljesítmény 33%-aként és a leadott munka pontszámának 66%-aként összegződik.
  3. A kiejtendő értékelések százalékos aránya határozza meg a végső pontszám kiszámításából kihagyandó értékelések számát. Ez kétféleképpen állítható be.
    • Ha tudja, miként történik a pontozási teljesítmény kiszámítása, akkor ha az adott tanuló elvégzi az összes neki kiosztott munka értékelését, teljes jegyet kaphat (erre az elemre), ha egyetlen értékelést sem ejtenek ki. Ha a tanár ésszerűbb átlagpontszámot kíván használni, akkor ennek az opciónak a 30%-ra állításával mintegy 70%-os átlagos pontozási teljesítményhez juthat (ismét csakis akkor, ha minden tanuló az összes rendelkezésére álló értékelést lepontozta).
    • Másfelől a kiejtendő értékelések száma is beállítható úgy, hogy a fennmaradó "jó" értékelések az átlagos hibaszámot valamilyen ésszerű értéken belül tartsák. Ezek azok a százalékos arányok, amelyek a hibatáblázat negyedik oszlopában szerepelnek. Például feltételezhető, hogy minden tanulói értékelés (átlagosan) a 20%-os tartományon belülre kerül. Ekkor az elemzés néhányszori megismétlésével beállítható a kiejtendő értékelések száma mindaddig, amíg a jelen oszlopban lévő számok mindegyike egy konkrét határon belül nem esik.

A hibatáblázaton túl az elemzés felsorolja az összes értékelés pontszámát és a tanulóknak adott végső pontszámot. Ennek a táblázatnak a megvizsgálásával eldönthető, hogy az eredmények ésszerűek-e. Közelebbről, ha sok értékelést ejt ki, bizonyos leadott munkák értékelés nélkül maradhatnak és a tanuló végső pontszáma túlzottan alacsony lesz. Az elemzés a leadott munkák számát a lap tetején, valamint közvetlenül a pontszámtáblázat előtt mutatja. Ennek a két számnak azonosnak kell lenni. Ha egy vagy több értékeletlen leadott munka fordul elő és a tanár nem kívánja csökkenteni a kiejtett értékelések számát, akkor a tanárnak értékelnie kell ezen leadott munkákat és meg kell ismételnie az elemzést. Fontos, hogy minden leadott munka legalább egyszer értékelve legyen az elemzés végső szakaszában, azaz amikor a végső pontszám kiszámítása történik.

A kiejtett értékelések száma és a globális végső pontszám között egyensúly áll fenn. Minél több értékelést ejt ki, annál alacsonyabb lesz a végső pontszám. Ha viszont nem ejti ki a gyönge értékeléseket, akkor a tanulók kifogásolhatják az értékelés minőségét, ami meghatározza a munkájukért kapott pontszámot. Ha elegendő tanári értékelés áll rendelkezésre az elemzés különösebb erőltetés nélküli tanári előtérbe helyezéséhez, úgy az értékeléseknek mintegy a 15%-30%-át célszerű kihagyni.

Ne feledje, hogy ez az elemzés hosszú időt vesz igénybe, mivel ismétlődő folyamatról van szó. Hosszas késésekre számíthat.

Az összes súgó mutatója
A súgó megjelenítése English nyelven.